Mégis mit jelent az, hogy ne hallgassunk mások véleményére?
Hol lennénk, ha nem hallgatunk szüleink véleményére? Még mindig pelenkába szarnánk, és egy rohadt szendvicset nem tudnánk összedobni magunknak.
Hol találnánk magunknak párt, ha nem lennénk figyelmesek a másik nem igényeire?
Lenne-e e villa, és kés a kezünkben, ha nem lenne fontos számunkra, mit gondolnak rólunk?
Lenne-e ruha rajtunk, a nyári melegben?
Miről van itt szó?
Naponta elő jövő tömeges faszságról.
Sok antiszociális van, na őket nem nagyon érdekli mások véleménye.
De a többieket bizony nagyon is. És ezt még nagyon sokáig lehetne boncolni.
Lehet szűrni, meg nem szűrni mások véleményét. Ha nem szűrjük, a társadalmi kényszer alávet minket uralma alá. Meg lehet szűrni is, mondjuk, mint egy intelligens ember.
Persze be lehet kamuzni magunknak, meg a körülöttünk élőknek, hogy jaj, engem nem izgat, más mit gondol rólam, de akkor valószínűleg valamilyen nagy őrültségre készülünk, vakmerőek vagyunk, esetleg csak érzelmileg labilisek.
Ennyit akartam.